A jóga gyűjtőfogalom, amely az összes kozmikus elvet magában foglalja. A jóga szó egységet jelent. A különálló elemek és kozmikus erők egyesülése réven jött létre bolygónk és a világmindenség egésze. A teremtés ezen folyamatában nyilvánul meg az egység kozmikus elve, amelyet nevezhetünk Istennek, Kozmikus Energiának, Szeretetnek, Jógának.

A világmindenségben ezernyi naprendszer van, és létezésüket valamilyen tudat vezérli. Ez az egy, örök, változatlan és örökké éber tudat a Parabrahma, amely minden atomban jelen van. A Parabrahma nem egy személy, hanem egy forma és név nélküli elv. Nevezhetjük Fénynek, Hangnak, Igazságnak, Örökkévalónak. Ez a legmagasabb elv, amely fenntartja és egyensúlyban tartja a teremtést, az egyesítés elve, a jóga.

A Bhagavad Gítában Krisna így szól Arjunához: "A jógát én a Napnak adtam." Hogyan értelmezhetjük ezt? A Nap nem egy személy. A Nap a világegyetem egy része, amelynek fénye és energiája az élet feltétele és fenntartója. Ez az erő vagy energia, amely egyesülés és tömörülés révén a Nappá lett, a jóga, amelyről Krishna beszél. A jóga elve sokkal ősibb tehát az emberiségnél, és nem az ember alkotta.

A jóga egész tudománya abból az igényből fakad, hogy az ember választ akar kapni léte alapvető kérdéseire:

Ki vagyok?
Honnan jöttem?
Merre tartok?
Miért vagyok itt?
Betöltöm-e a feladatom?

Az emberi lét kezdete óta kutatja az ember az élet értelmének titkát. Tapasztalatból tudjuk, hogy az élet elválaszthatatlan a szenvedéstől. Minden egyes élőlény boldogságra törekszik, így vagy úgy. Minden, amibe reménykedve kapaszkodunk, előbb vagy utóbb azonban csalódást okoz, idővel semmivé foszlik és elölről kezdhetjük a keresést. De valóban olyanok lennénk, mint a szélfútta falevél, sodródunk anélkül, hogy körülményeinket, sorsunkat befolyásolni tudnánk?

Évezredekkel ezelőtt az ősi Ázsiában kialakult egy tanítás, amely a világ, az univerzum egy másfajta szemléletét kínálja, egy új filozófiát és talán a megoldást. Ezt a tudományt, a jóga-védanta filozófiát, az indiai jógik és bölcsek fejlesztették ki, akik mély meditációban jutottak el a létezés törvényeinek tökéletes ismeretéhez, megtalálták az élet értelmét és felszabadultak az élvezet és fájdalom örök váltakozása alól. Az a vágy vezérelte őket, hogy segítséget nyújtsanak mindenkinek külső eszközök igénybevétele nélkül. Azt kutatták, hogy kik vagyunk valójában.

Az Önvaló, a halhatatlan Atma. Végezzünk el egy kísérletet! Valaki a kezében tart egy könyvet, és megkérdezi, hogy kié. Egy kézmozdulattal jelezd, hogy a tiéd. Bizonyára mellkasod közepére mutatsz és így fejezed ki, hogy a könyv a tiéd. Ez a gesztus kultúrától, országtól, fajtól független, nemzetközi és egyetemes jel. Nem a fejedre vagy a gyomrodra mutatsz, hanem a szívtájékra. Ha levelet írunk, szívből és nem fejből jövő üdvözletünket küldjük. Azt mondhatjuk, hogy az, amit Én-nek hívunk, az Önvaló, az Atma a szívünkben lakozik. Az Atma az isteni, az élő fény, amely sosem húny ki. A halál csak a testet pusztíthatja el, az Atmát nem érintheti. Az Atma örökké él, az Atma az élet. A jógi azt mondja: "A SAT-CIT-ANANDA ATMA vagyok, az Igazság, a tiszta Tudat, az üdvvel teli isteni Önvaló vagyok".

"Mindnyájan egyek vagyunk." Hogyan értelmezhetjük ezeket a szavakat? Tölts meg húsz edényt vízzel, és helyezd el a kertbe a telihold éjszakáján, és figyeld meg őket. Mindegyik edényben megjelenik a Hold a víz felszínén. Valóban húsz hold lenne az égen? Nem, csak egy van, amely az összes edényben tükröződik. Ezért mondjuk hát: "Egy Mindenben, Minden Egyben." Minden élőlényben, legyen az ember vagy állat, ugyanaz az atma lakozik, a tiszta isteni fény. Isten önmagát tükrözi vissza minden élőlényben, akárcsak a Hold tükröződik a különböző csészékben.

Ha a víz nem tiszta vagy a felszíne nem nyugodt, a tükörkép sem lesz tiszta. A telihold az égen ugyanaz, változatlan, csak másként tükröződik a különböző edényekben. Ugyanígy Isten is mindig jelen van bennünk, csak éppen nem vagyunk ennek tudatában, mert elménk és tudatunk nem eléggé tiszta és nyugodt.

Láthatjuk-e Istent? És ha igen, milyen látással? Istennek két aspektusa van: a NIRGUNA és a SARGUNA. A NIRGUNA Isten egyetemes formája, amely fizikai szemmel láthatatlan. Belső érzékelésünkkel foghatjuk fel, mint transzcendens fényt vagy hangot, vagy megtapasztalhatjuk, mint egyetemes tudást és bölcsességet. És ha Istent SARGUNA formájában akarjuk látni, figyeljük meg a Teremtést és fedezzük fel minden élőlényben. Isten visszatükrözi önmagát az élet minden formájában, ahogy a telihold tükröződik minden edényben. Forrás: www.joga.hu