A Föld kialakulása után 4 milliárd éven keresztül az élet megnyilvánulásának legfejlettebb formája a mikroszkopikus egysejtű volt, majd egy bő félmilliárd évvel ezelőtt hirtelen a legkülönfélébb soksejtű élőlények jelentek meg minden átmenet nélkül a földtörténeti kambrium időszak legelején (542 millió éve). Ezt a fantasztikus eseményt „kambriumi robbanásnak” nevezzük és furcsa módon egyszerre alakult ki már a kezdetekkor az állatok 3 fő fejlődési formája: a váznélküliek (puhatestűek), a külső vázasok (ízeltlábúak) és a belső vázasok (gerinchúrosok). Sokáig úgy gondolták, hogy a kambriumi állatok voltak az első többsejtűek, de aztán változott a helyzet. Kiderült, hogy létezett már korábban is egy fauna, melynek fejlődése zsákutcába torkollott. Sokan úgy tekintenek rá, mint az állatvilág teremtésének első elhibázott kísérlete. Az Ediacara faunát, első lelőhelyéről a dél-ausztrál Ediacara hegységről nevezték el. 1947-ben egy ausztrál geológus, majd 1957-ben angliai iskolás fiúk leltek rájuk a kambrium előtti rétegekben. Azóta már Kanadában és a világ számos pontján megtalálták a lenyomatokat. A fauna képviselőinek többsége páratlan. Összesen 110 faj maradványait azonosították eddig. Átlagos méretük 20-25 cm, de a legnagyobbak 4 méter hosszúak. Vannak, medúzaszerű, páfránylevélre hasonlító, féregszerű, kerek központi barázdás, „T” alakú barázdás, illetve középpontból kinyúló, három hajlított karú lenyomatok. A fenti képen az utoljára említett, legkülönösebb és legrejtélyesebb Ediacara állat a Tribrachidium lenyomata látható, mely semmilyen ismert állatra nem emlékeztet, de egy spirálgalaxissal párhuzamba lehet helyezni. Az Ediacara-fajok és a kambriumban megjelent állatok között, egyértelmű rokonságot eddig nem sikerült kimutatni. A tudósok szerint az Ediacara állatok 580 millió évvel ezelőtt jelentek meg, átmenet nélkül a semmiből és mintegy 30 millió évig léteztek, majd nyomtalanul eltűntek. A tengerek mélyén éltek 500-2000 méter mélységben és kivétel nélkül mind puhatestűek voltak.