Az 1530-as évek elején Mexikóba érkező Gonzalo Pizarrót és kis létszámú seregét, minden bizonnyal meglepte, milyen könnyű volt elfoglalniuk az országot. Az uralkodó Inka Birodalmon belül törzsi háborúk dúltak, gyalogosai pedig fel sem vehették a harcot a spanyol lovasokkal. 1536-ban a legyőzött inka uralkodó, Manko Kapak elmenekült fővárosából, Cuzcóból, és Vilcabamba néven új várost alapított, ahol dinasztiája még további 36 évig fennmaradt.

1911-ben Hiram Bingham, a Yale Egyetem tanára azért utazott Peruba, hogy felkutassa Vilcabambát, s meghatározza az inkák utolsó menedékének pontos helyét. Cuzcóban ütött tábort, onnan járta be a környező vidéket. Több napja kutatta már az Urubamba folyó partját, amikor találkozott egy parasztemberrel, aki felajánlotta, hogy elvezeti az általa Machu Picchunak, azaz "Régi csúcs"-nak nevezett közeli hegy ormán található romokhoz.

Áthatolhatatlan dzsungelen s kötélből készült, ingatag függőhidakon át vezetett Bingham expedíciójának útja a ma Királysírként ismert romhoz. Bár sűrű növényzet fedte, Bingham felismerte, hogy nem mindennapi emlékre bukkant. A tiszta fehér gránitfalak bámulatba ejtették. "Lassan ráeszméltem (írta), hogy a fal, s a vele határos félköríves templom a barlang fölött felér a világ legfinomabb kőfaragó munkájával... szinte a lélegzetem is elállt tőle. Mi lehetett ez a hely ?"

Így tárult fel a mai világ számára Machu Picchu csodálatos fellegvára. Csakhogy nem Vilcabamba volt, az eddig napvilágra került spanyol dokumentumok szerint az ugyanis a Cuzcóval ellentétes irányban helyezkedett el. A tudósok még ma sem tudnak megnyugtató választ adni Vilcabamba pontos helyét illetően.

A város és lakói

Csak a szomszédos hegycsúcs, Intipunku kilátótornyából mérheti fel a látogató Machu Picchu monumentális méreteit. A fellegvár rendkívüli teljesítmény várostervezésben, kultúrmérnöki munkában, építőművészetben és kőfaragásban egyaránt. Kik hozták létre a kövek e szimfóniáját, e roppant épületegyüttest, mégpedig oly kiváló minőségben, hogy még a perui dzsungel könyörtelen markában eltöltött öt évszázad is csak a szalma és nádtetőktől tudta megfosztani ? Az építészeti megoldások félreismerhetetlenül az inkák sajátja, e jegyek eredetét azonban a sziklabástyák közt gomolygó kora reggeli ködhöz hasonló sűrű homály fedi. Úgy tűnik, mintha a furcsán rézsútos ajtófélfák között bármely pillanatban megjelenhetne aranyviseletben egy tollkoronás inka harcos.

Meredek lépcsók vezetnek a gránitszentélyekhez, szökőkutak és virágok díszítik a faragott kőből épült lakóházakat. Machu Picchut egyesek az inkák utolsó menedékének tartják, ám sokkal valószínűbb, hogy liturgikus város volt, ahol az inka főpapok és a Nap szüzei imádkoztak isteneikhez, és tanácskoztak az égiekkel. Peruban, az Amazonasba torkolló Urubamba folyó vízszintje fölött kb. 450 m magasságban állnak Machu Picchu romjai. A fellegvár északnyugati irányban 112 km-re található az inka fővárostól, Cuzcótól, "a világ köldökétől", melynek alaprajza egy hatalmas puma alakját formázza.

A titokzatos inkák nem ismerték a kereket, nem rendelkeztek írott nyelvvel, mégis 3680 km hosszan elterülő birodalmat alapítottak az égig nyúló Andok magasában. Az ő városuk volt ez a Cuzcótól 112 km-re északnyugatra, az Andok keleti lejtőin 2300 m magasságban, a sziklaszirtre felépített település ? A város szó nem a legmegfelelőbb kifejezés, mert e kőteraszok és lépcsők csendjét sosem verte fel a mindennapi ügyeiket intéző közemberek lármája.

Machu Picchu templomok, paloták és csillagvizsgálók együttese volt, az uralkodó réteg lakhelye. A város nyugati szélén áll a szent kő, az Intihuatana, azaz "a Nap tartóoszlopa". A kis csonka gúla közepéből a sziklatömbből kifaragott, szépen ívelő, óriási kő napóra áll ki.

A főpapok obszervatóriumként használták, megfigyeléseik és számításaik alapján feltérképezték a csillagos ég változásait. Oly tudáshoz jutottak ez által, mely mind vallási tekintéllyel, mind világi hatalommal felruházta őket. Az áldozati lámák beleiből jósolták meg az időjárást és a következő aratás idejét.

A Napot és a Holdat az inkák istenként tisztelték. A napisten, Inti különösen nagy tiszteletnek örvendett, mint az uralkodó őse, minden inkák atyja. Bátyja s egyben férje volt a Holdnak, Mama Quillának, akinek kísérőit a bolygók és a csillagok képezték (a Vénusz kivételével, amely maga is istennő volt). A téli napforduló szertartásán Imit jelképesen az Intihuatana oszlophoz kötözték, így biztosítván visszatérését a következő évben. Az Inti tiszteletére rendezett ünnepségeken gyakori volt az állat és gyermekáldozat.

A fellegvár sziklás, mindegyik oldalán meredek lejtővel határolt hegyháton emelkedik, s ez a földrajzi adottság csodálatos természetes védelmül szolgált, ugyanakkor nagyszerű rálátást nyújtott a szűk Urubamba-völgyre, melyen az ellenségnek végig kellett vonulnia, ha a fővároshoz, Cuzcóhoz akart eljutni. Bármilyen spirituális értékkel rendelkezett is a hely, a stratégiai szempontokat sem hagyták figyelmen kívül, ahogy az elvárható egy olyan néptől, amelyik Julius Caesaréval vetekedő méretű birodalmat hozott létre.

Katasztrófák idején feltehetően sor került emberáldozatokra is, az inkák mégis inkább más, mai szemmel nézve éppoly bizarr szokásokat követtek. A koponyatorzítást, pl. a magas rangú nőknél alkalmazták, feltehetően a divat parancsára. Születése után a csecsemő fejét deszkakeretbe fogták, szíjakkal jó erősen rögzítették, s csak a késő ifjúkorban, amikor a fej már teljesen deformálódott és megcsontosodott, távolították el. Talán ez a különös szokás tette szükségessé a még különösebb koponyalékelést, melynek során a koponyacsont meglehetősen nagy darabjait vágták ki a tumis-nak nevezett rituális késekkel.

Machu Picchu pusztulása

Hiram Bingham sok kő, bronz, kerámia és obszidián tárgyat talált, de aranyból és ezüstből valót, egyet sem. Pedig e nemesfémek minden bizonnyal itt is mesés gazdagságban halmozódtak fel, akárcsak a cuzcói Nap-templom híres kertjében, ahol az állatok, növények, köztük a kukorica életnagyságú mását készítették el színaranyból. Valószínűtlen, hogy a spanyolok rabolták el az aranyat és ezüstöt, ők ugyanis feltehetőleg soha nem találtak rá Machu Picchura. Pedig mindig nagy erőfeszítést tettek azért, hogy felkutassák a lakott perui indián településeket, s mielőtt minden értékétől megfosztották, részletes feljegyzéseket készítettek róluk. A spanyolok beszámolóiban azonban egyetlen utalás sincs Machu Picchura. Dr. Vidor Angles Vargas, perui tudós szerint a város a 15. század vége felé, még a spanyolok megérkezése előtt elnéptelenedett. Ám ennek oka a szentélyt övező, mély titkok közé tartozik.

A rivális inka törzsek közti háborúskodások mindennaposak és véresek voltak, s gyakran a teljes közösség kipusztulásához vezettek. Amikor pl. az inka vezér, Huajna Kapak legyőzte a karancso törzset, elrendelte a túlélők teljes kiirtását. Talán hasonló sorsra jutottak Machu Picchu lakói. Megtörténhetett az is, hogy egy papnövendék megbecstelenített egy ajllát, a Nap szüzeinek egyikét. Garcilaso de la Vega, egy spanyol konkvisztádor és egy inka hercegnő fia, kimerítő tanulmányt írt az inka szokásokról. Itt olvashatjuk, hogy nemcsak arra várt halál, akit az ajlla ellen elkövetett nemi erőszak bűnében vétkesnek találtak, "de megölték a szolgáit, rokonait, szomszédait, a vele egy városban élőket és valamennyi jószágát. Senki nem maradt életben... A városra átkot mondtak, kiközösítették, hogy mindenki, még az állatok is elkerüljék." Ez lett vajon a sorsa Machu Picchu lakóinak is ?

Még ma is meglehetősen gyakoriak a járványok, például az 1940-es malária a Machu Picchuhoz közeli vidéken megtizedelte a lakosságot. Az ásatások során Hiram Bingham egy gazdag asszony csontvázára bukkant. Az elvégzett vizsgálatok kimutatták, hogy az asszony szifiliszben halt meg, az pedig valószínűtlen, hogy egyedül ő szenvedett volna ebben a betegségben. Talán pestis ütötte fel a fejét, s a ragály terjedésének megakadályozására a hatóságok hosszú időre elzárták a szentélyt a külvilágtól. A városban talált csontvázak modern műszerekkel, pl. röntgennel, (amely nem állt Bingham rendelkezésére), való vizsgálata talán fényt vethet a titokra, ellenkező esetben Machu Picchu hirtelen elnéptelenedésének oka örök rejtély maradhat.

A szent város építése

A mai látogatót leginkább a kőfaragómunka nagyszerűsége bűvöli el. Az inkák nem tartottak igavonó állatokat, mégis masszív falakat emeltek többtonnás kövekből, s ezek még ma is olyan szorosan illeszkednek, hogy egy tollkés pengéjét sem lehetne közéjük bedugni.

Az inka kőművesség egyik jellegzetessége az a mód, ahogy a köveket sokétűre faragták, így azok habarcs nélkül is tökéletesen összeilleszthetők voltak, akár egy háromdimenziós mozaikjáték darabkái. Ez az építésmód nagymértékben növeli a fal stabilitását, melyre szükség is van, hogy ellenállhasson az Andok hegyeit gyakran megrázó földrengéseknek. Cuzcóban, egy épen maradt falban van egy híres kő, oldalai 12 szöget zárnak be. Torontoyban, a Machu Picchu köré csoportosult kisebb települések egyikén, egy negyvenszögű kő található.

Hogyan jutottak az inkák a kőművesmesterség e páratlanul magas fokára ? Munkaerőgondjaikat a legyőzött törzsek erős, egészséges fiainak munkába állításával oldották meg. A közeli Ollantaytambo templomait, pl. a Titicaca-tó partjáról származó kotla indiánok építették fel. De hogyan tudtak a kemény gránitból olyan elképesztően hosszú és egyenes tömböket faragni ? Bár kivételes szakértelemmel olvasztották, ötvözték a lágy fémeket, arany, ezüst, réz és bronzberakásos, valamint zománcmunkákat készítettek, nem ismerték viszont a vaseszközök gyártásának módját.

Soha nem került elő olyan tárgyi lelet, melynek keménysége alkalmas lett volna ilyen ellenálló kőzet megmunkálására... Az inkák egyszerűen nem rendelkeztek effajta kőfaragó technikával, mégis művelték. E titokzatos népnek ez a másik nagy rejtélye.

Megoldására számos magyarázat született. Cuzco erődítménye Szacsahuaman, ahol meteorból származó hematit-darabokat használtak szerszámként. Ha ez igaz, akkor az Andoknak óriási meteorbombázást kellett elszenvednie. A hematit ugyanis szerszámként használva nem tart sokáig, itt pedig több millió órányi kőfaragómunkát végeztek el…

Elterjedt az a nézet, hogy Földön kívüli lények munkája, akik magas szintű lézertechnikával rendelkeztek. Ez a teória azon a gondolkodásunkba mélyen beivódott öntelt feltételezésen alapul, mely szerint a 20. század jelenti a kimagasló emberi teljesítmények csúcspontját...

E szemlélet, a maga egyszerű ok-okozati láncolatával, természetesen segítette legyőzni a betegségeket, megismerni bolygónkat. Ugyanakkor azzal a következménnyel is járhat, hogy az emberiség elveszít bizonyos képességeket, melyeket a régi népek még birtokoltak. A druida beavatottak állítólag rendelkeztek a repülés, az időutazás képességével, s befolyásolni tudták az időjárást. Vajon az inka sámánpapok okkult erőket hívtak segítségül, hogy a zabolátlan sziklából megteremtsék Machu Picchu városát ? A választ talán sosem tudhatjuk meg...

Forrás:http://beluard.freeweb.hu/index12_2.htm