A gizai piramisok több mint 4500 éve a világ csodájának számítanak.De talán az a legnagyobb csoda,hogy az egykori építőmesterek végtelenül egyszerű munkaeszközökkel is képesek voltak felépíteni ezeket a piramisokat.Még a kereket sem ismerték,amely évszázadokkal a gizai piramisok elkészülte után honosodott meg Egyiptomban.

A Kairóhoz közeli Gizában három nagy piramis áll,az életükben is istenként tisztelt három egyiptomi fáró síremléke.A legkorábbi és a leghatalmasabb "nagy piramis" néven ismert sírbolt Hufu fáraóé,akit a görögök Kheopsznak hívtak,és aki i.e. kb.2590-től 2567-ig uralkodott.A nagy piramis eredetileg 146,6 m magas volt (ma 139 m),alapterülete pedig 52900 négyzetméter,azaz 230 x 230 m.A piramis 2300000 db,átlagosan 2,5 t-nál is súlyosabb kőtömbből épült.Akadt,amelyiknek asúlya a 15 t-t is meghaladja.Magát a sírkamrát pedig 50 t-s gránit tetőlapok fedik.

Az egyik oldalán nemrégmég lel lehetett mászni a Kheopsz-piramisra,ez azonban a sok baleset miatt ma már tilos.Pedi csak akkor érzékeljük igazán,milyen hatalmasok ezek a kövek,ha felkapaszkodunk rájuk.Ennek az óriási lépcsősornak minden foka étkezőasztal nagyságú.A piramisokat valaha sima,vakítóan fehér mészkő lapok fedték,amelyeket elhordtak róluk,és más építkezésnél újra felhasználtak.

A piramisok sziklatömbök felett magasodó dombra épültek.A nagy szfinx alsó részét a közelben lévő egyik felszíni sziklából faragták.Kairó külvárosa ma már egészen a piramisokig nyúlik,de amikor a piramisok épültek,még csak homoksivatag vette őket körül.

A munkásoknak helyben kellett szállást biztosítani,és az ellátásukra szolgáló élelmiszereket háton cipelték,vagy szamáron,illetve szántalpakon szállították oda.Egyiptomban abban az időben sem tevét,sem lovat nem használtak.

A piramisépítés gondolata nem volt új keletű,amikor a három nagy síremléket emelték Gizában.A legkorábbi,lépcsős piramist Szakkarában,i.e. 2660 táján építették,majd az első igazi piramist,sima oldalakkal,Hufu apja emeltette Dahsurban.Ám valamennyit felülmúlják a gizai piramisok,nemhiába írta róluk Diodórosz,az i.e. 1.században élt szicíliai születésű görög történész a következőket: "Ezek a piramisok.... olyan hatalmas munka gyümölcsei és oly rendkívüli építmények,hogy mindenkit,aki csak látja őket,áhitattal és csodálattal töltenek el."

A fáraók lelkének hajléka

Az ókori egyiptomiak mélységesen hittek abban,hogy a halál után az ember lelke tovább él,és fáradságot nem ismerve igyekeztek előnyöket biztosítani a maguk számára a túlvilági életben.Minél hatalmasabb volt valaki,annál nagyobb gonddal készült rá.A legnagyobb gonddal és körültekintésel természetessen a fáraók készültek fel a halálon túli létr.

Minden új fáraó elsőként a síremlékét terveztette meg.Ha nagy szabású emlékművet akart,a munkák akárhaláláig is eltarthattak.Ezért volt olyan sok befejezetlen királysír Egyiptomban,hiszen amint a fáraó elhunyt,az építkezést abbahagyták,és csak a testét befogadó sírkamra készült el.

A sírbolt az élő test láthatatlan hasonmásának,a kának szolgált hajlékul.Az egyiptomiak hittek abban,hogy ha földi tet ne pusztul el,a ká is életben marad.Ezért,hogy megmaradjon,halottaik testét bebalzsamozták.A túlviládon a kának mindazokra a tárgyakra szüksége volt,amelyeket a halott földiéletben használt.Különösen fontosak voltak az ételáldozatok.

A sírbolt legfontosabb szerepe az volt,hogy megóvja a benne rejlő holttestet és a javakat a sírrablóktól.Ugyanakkor azt is hirdette,hogy lakója milyen hatalmas és gazdag volt életében.A fáraók mesés kincsekkel távoztak a másvilágra,ám az előkelők sírjaiban is pompás temetkezési tárgyakat találtak,sőt a szegényebbek mellé is tettek néhány,élelemmel telt edényt.

Seregnyi földműves

Ha netán hiányt szenvedtek is valamiben a fáraók,két dolg mindenképpen a rendelkezésükre állt. az idő és a gyakorlatilag korlátlan mennyiségű munkaerő.Hérodotosz görög történetíró említi,hogy egy építkezésnél egyidejüleg 100000 -en dolgoztak 3 hónapos váltásban.Hérodotosz ezt korának egyiptomi papjaitól hallotta (i.e. 450 körül),de állításait mások is alátámasztották.A Nílus minden évben három hónapra elárasztotta a termőföldeket,amikor is az egyiptomi parasztok nem dolgozhattak a földeken.Ez idő alatt hatalmas mennyiségű lekötetlen munkaerő állt a fáraókrendelkezésére.

Hérodotosz szerint a Kheopsz-piramis építése 20 évig tartott.Előtte 10 évig készítették elő a terepet,és két halotti templomot,valamint kövezett utat építettek,amely összeközötte a szentélyeket,és amelyen aztán a köveket is hordták a Nílus mellől.Az építkezésnél feltehetőenegyszerre mintegy 400 építőmester tevékenykedett,de nyilván igen sok munkás dolgozozz még a kőfejtőkben meg a kőtömbök Gizába szállításán.

A piramisépítés munkálataia kőtömbök kibányászásával és méretre faragásával kezdődtek.Elsősorban mészkövet használtak.Volt olyan,amit a közelbenfejtettek,de ez a jó minőségű,fehér mészkő,amely a piramis külső borítására használtak,a Nílus túlsó partjáról származik,a kb. 13 km-nyire fekvő Turából.A belső kamrák burkolására alkalmazott gránitot a csaknem 1000 km-re lévő asszuáni kőbányákból szállították.

A sziklákon fennmaradt jelekből jól látni,hogyan golgoztak az ókori kőbányákban.A kőfejtők rézvésőt használtak,amit valószínűleg hideg anyag kalapálásával keményítettek és edzettek meg.E szerszámokkal hatoltak egyre beljebb a mészkőbe,és választották le a tömböket a sziklafalról,egyiket a másik után.A mészkő üledékes kőzet,amely könnyen hasad a rétegek lerakódása,teháta vízszintes vonulatok mentén,de lehetnek benne függőleges hasadékok is,amit a kőfejtéskor jól ki is lehetett használni.

A gránit vulkanikus kőzet,ezért más jellegűek a természetes rétegvonulatai.A gránit felületén nagy tüzet raktak,és amikor a kőzet átforrósodott,hideg vizet zúdítiottak rá.A hirtelen lehüléstől a repedezett felület lehasadt,és alatta hozzáférhetővé vált a jobb minőségű gránit.

A gránittömböket elöször mind a négy oldalukon szabaddá tették.Ezt úgy végzték,hogy a gránitnál is keményebb doleritből készült golyókkal zúzták őket.Ezt követően a gránittömböket leválasztották az alattuk léőszikláról.A kőfaragók köröskörül bevágásokat ejtettek a tömbök talapzatánál, s azokba nagy faékeket vertek bele.Az ékeket vízzel áztatták,ettől megduzzadtak,és széthasították a sziklát.

A mészkő-és gránittömböket tovább faragták és alakítgatták a rézvésővel,amely azonban eltompult,illetve a doleritből készült golyókkal.Az asszuáni kőbányákban nagy mennyiségű doleritgolyókra bukkantak.

A durva megmunkálást már valószínüleg a bányákban elvégezték,a végső formálás azonban a helyszínen történt,ahol mesteremberek dolgoztak.A hatalmas kőtömböket azután fából készültbillenő sarukra emelték,és a helyükre illesztették.

Mialatt a köveket bányászták,a piramis területét elő kellett készíteni.A terepet valószínüleg ugyanúgy egyengették el,ahogyan a köveket fejtették,vagyis először doleritkalapácsokkal,aztán rézvésőkkel.Ezt a munkát feltehetően képzett kőművesmesterek végezték.Folyt.köv.