Köztudott, hogy ma az orvostudomány már óriási lépésekkel előrébb jár, mint évekkel, évtizedekkel, de akár több évszázaddal ezelőtt. Ennek mi, emberek természetesen csak örülhetünk, hiszen sokkal nagyobb esélyünk van a gyógyulásra, mint őseinknek. Vagy tévedek? Lehet, hogy már a kőkorszakban is végeztek komoly műtéteket?

műtét nyomait viselő lelet

S valóban, az agyműtét nem újdonság, hiszen már 12000 évvel ezelőtt, a kőkorszakban is végeztek hasonló beavatkozásokat. Európában is - főleg Franciaországban - és Afrikában illetve Dél-Amerikában is találtak nagyon régi, lékelt koponyákat.
A leletek nagy részén, a vágás peremén egy kis csontkinövés látható, ami arra utal, hogy a műtött betegek túlélték az operációt, és ott vannak a további csontgyarapodás nyomai.
A műtétekre akkoriban főként azért volt szükség, mert a harcok során szerzett, kő okozta törés koponyaszilánkjait valahogyan el kellett távolítani.

tengeri kagyló

Két csendes-óceáni szigeteki misszionárius írásaiból tudhatjuk meg, hogyan is zajlott egy ilyen agyműtét. Elmondják, hogy mialatt a beteg a sérüléstől öntudatlan állapotban volt, ez idő alatt hajtották végre rajtuk a gyógyító beavatkozást. A módszereik természetesen egészen másak és jóval kezdetlegesebbek voltak, nem igazán hasonlítottak a maiakhoz.
Amíg a beteg tehát nem volt eszméleténél, megkezdődhetett a műtét. A vágáshoz kemény tengeri kagylót vagy az üveghez hasonló obszidiánszilánkot használtak.

obszidiánszilánk

Máshol kovakövet erősítettek hozzá egy bothoz. Közel 25 milliméter hosszúságú vágást ejtettek ezekkel a koponyán, hogy megláthassák, mennyire komoly a sérülés. Amikor a műtét befejeződött, a bőrön ejtett sebet egyszerűen banánfa rostjaival kötözték be. Vajon mennyire voltak sikeresek ezek a nem túl szakszerű módszerek?
Állítólag tíz betegből nyolc felgyógyult!
Rengeteg kísérletet végeztek el mai tudósok kőkorszaki koponyákon, melyeket feltárva megállapították, hogy a kőkorszaki sebészek is hasonlóképpen dolgozhattak.

kovakő darab

Az akkori agysebészet mégsem csupán a csatákban megsérült harcosok gyógyítására korlátozódott. Ezt onnan lehet tudni, hogy a megvizsgált koponyák gazdái 6-tól egészen 60 éves korig nők, férfiak és gyerekek egyaránt lehettek. Olyanok, akik életük során valamilyen fejsérülést szenvedtek.
A kőkorszak után következő bronz- és vaskorszakban a koponyalékelést inkább babonából, mint gyógyítási szándékkal végezték. A koponyából kivágott kis csontkorongokat ugyanis amulettként viselték, mert úgy hitték, hogy ez távol tartja tőlük a gonosz szellemeket.

agyműtét, ahogyan manapság zajlik

A mai kutatóorvosok tesztelték őseik módszerét és ugyanazokkal az eszközökkel próbálkoztak. Általában fél óra alatt hasonlóan sikeres eredményt értek el, mint a ma használatos szikékkel.
Ebből is látszik, hogy annyira mégsem lehetett rossz módszer az, amit az ősi, kőkorszaki emberek csupán ösztönösen és logikusan gondolkodva a lehetőségeikhez mérten kényszerhelyzetben kipróbáltak!

Forrás:sulinet.hu